2017-05-24 16:44:00

Férfiak, nők - ebben más a munkastílusuk

A nők és férfiak munkastílusáról szóló kérdőívet 382 fő töltötte ki. A válaszadók 62 százaléka nő, 38 százaléka pedig férfi volt. A férfi válaszadók 50 százaléka Beosztott/Alkalmazottként dolgozik, 23 százaléka középvezetői pozíciót, 27 százaléka pedig felsővezetői pozíciót tölt be.

A női válaszadók 60 százaléka Beosztott/Alkalmazotti pozícióban, 25 százalékuk középvezetői pozícióban, 15 százalékuk pedig felsővezetői pozícióban dolgozik.

Fekete, vagy fehér?

A munkahelyi diszkrimináció fogalmával mindenki találkozott már, sőt sokan talán elszenvedő alanyként is megéltek már kellemetlen szituációkat. Vajon elképzelhető az az eset, hogy valaki csupán a neméből adódóan nem léphet feljebb a ranglétrán, vagy mondjuk, elutasítják egy állás kapcsán? 

Első ránézésre az arányok pozitív képet mutatnak, hiszen a kitöltők közül „csupán” a férfiak 11 százaléka és a nők 28 százaléka számolt be arról, hogy érte valamilyen megkülönböztetés, ezzel szemben a nők 72 százaléka, a férfiak pedig 89 százaléka még nem került ilyen helyzetbe munkájuk során. 

A számszerű adatok mögé nézve az is kiderült, hogy a megkülönböztetések milyen esetben és milyen viselkedésben nyilvánultak meg.

A nők többsége az alábbiakról számolt be:
• Bér területén való megkülönböztetés
• Sikertelen állásinterjú a diszkriminációból adódóan
• Korlátozott karrierlehetőségek, kevesebb tekintély
• Szakmaiság és teherbírás megkérdőjelezése
• Szülés, anyaság

A férfiak esetében az alábbi indokok jöttek elő:
• Magasabb elvárások a munkában
• Kiválasztás során nemből adódó hátrány
• „Feltételezett” magasabb bérigényből fakadó megkülönböztetés

Én vagyok a jobb! Vagy mégsem?

A kutatás készítői arra is kíváncsiak voltakk, hogy a rivalizálás milyen mértékben mutatható ki egy adott munkakapcsolatban. A nők nőkkel való rivalizálása (28 százalék) sokkal magasabb százalékot üt meg, mint férfi kollégáikkal (5százalék). A férfi-férfi kollégákkal való versengése igen kis arányban, mindössze 6 százalékában jellemző. Emellett női munkatársaikkal szemben az érték már 18 százalékra emelkedik. Összességében tehát elmondható, hogy a nők sokkal nagyobb arányban versengenek női, mint férfi kollégáikkal.

Vezetői szerep – nő vagy férfi?

Ki a jobb vezető, a nő vagy a férfi? Örökös kérdés és dilemma a munka világában. Sokszor problémának látják a nők fokozott empátiáját, hiszen egy vezetőnek, bár meg kell értenie a munkavállalókat, racionálisnak, tárgyilagosnak és logikusnak kell lennie. Néha pont ez az, ami miatt még jobb vezető lehet valakiből, néhol pedig hátrányt jelenthet. Egy biztos, a nőknek vezetői szerepben férfias tulajdonságokat, személyiségjegyeket kell kialakítaniuk, felvenniük, hogy megfeleljenek a már megszokott elvárásoknak, melyet egy vezetővel szemben támasztanak, vagy gondolnak. 

A kutatásból az ismert sztereotíp gondolkodás körvonalazódik: igen kis százalék gondolja, hogy elsősorban inkább a nők alkalmasak vezetői szerep betöltésére: mind a nők és mind a férfiak így vélekednek, 5, illetve 4 százalékos eredménnyel. A férfiakra vonatkozóan ugyanerre a kérdésre 17-29 százalékos arányban oszlik meg a nők és férfiak válasza. 

A nők túl precízek?

Köztudottan inkább a nőkre jellemző a túlzott precizitás, pontosság, részletekben való elveszés, míg férfiakra inkább a tárgyilagos, gyakorlatias, globális megoldások. A nőkre (35 százalék) és a férfiakra (52 százalék) egyaránt a legjellemzőbb az alaposság. A nők további 34 százaléka emellett rövid időn belül elintézi a szükséges feladatait. Ugyanez csupán a férfiak 12 százalékára jellemző. A nők 26, a férfiak 27 százaléka tartja magát ilyen szinten precíznek. A kitöltők kis százaléka számolt be arról, hogy alkalmanként, bizonyos feladatok elvégzése során, hajlamosak a felületességre (nők 5, férfi 9 százalék), mely akár az időhiány miatt, vagy kevésbé nagy hangsúlyú feladatok esetén történik meg.

A jó öreg kritika

Első megérzésre biztosan mindenki úgy gondolná, hogy a nők alapvetően nehezen viselik a kritikákat, hiszen érzékenyebb lelkűek, a férfiak pedig keményebbek, jobban bírják a sarat, nehezebb megbántani őket. Jellemzően azonban arányaiban a nők (71 százalék) és a férfiak (76 százalék) hasonlóan viszonyulnak a kritikához. Többségük úgy véli magáról, hogy elfogadják a kritikát fenntartás nélkül, amennyiben az megalapozott. Természetesen vannak olyan emberek is, akik mindentől függetlenül alapvetően nehezen viselik, ha kritikát kapnak munkájukat illetően, ez fej-fej mellett a nők és férfiak 22 százalékára jellemző. A kitöltők nagyon kis százaléka, a nők 7, míg a férfiak 2 százaléka tartja úgy, hogy minden esetben rosszul viseli a kritikát. 

Utasítások teljesítése – na de kitől?

Néha hallani olyan helyzetekről, melyet nagymértékben befolyásol az, hogy milyen nemű a főnökünk. Vajon máshogy fogadjuk az utasításokat ellenkező nemű, mint hasonló nemű főnökünktől?

Itt kisebb mértékben visszaköszön az egyes nemek közötti rivalizálás, mely alapvetően a nőkre jellemző. A diagram is jól mutatja, hogy a nők többsége (56 százalék) női főnökük utasításait nehezebb teljesítik, mint férfi főnökükét.

A férfiak esetében magasabb százalékot kapott a nemleges válasz (72 százalék), miszerint nem befolyásolja őket a főnök neme a feladatok végrehajtása tekintetében.

Munka vs. családtagok

Mindenkivel előfordult már, hogy munka közben keresték családtagjaik valamilyen fontos, vagy kevésbé fontos dologgal kapcsolatban. De vajon mindig megszakítjuk a munkát, hogy kommunikálhassunk szüleinkkel, testvéreinkkel, férjünkkel, feleségünkkel, gyerekünkkel egy adott dolog kapcsán? Az derült ki, hogy a nők 14, a férfiak 18 százaléka minden esetben beszélget családtagjaival, akkor is ha munkaidőben keresik őket valamilyen ügyben. Ennél jóval többen, a nők 42 százaléka, a férfiak pedig 33 százaléka egyáltalán nem szakítja meg a munkát magánjellegű telefonok lefolytatására. 

A munka és a magánélet más téren is összekeveredhet: a nők és férfiak 71 százaléka beszél személyes problémáiról munkatársaival a munkahelyen. A nők és férfiak 29 százaléka kizárólag munkaidőn kívül beszél munkatársaival bármiféle személyes témáról. Jobbnak tartják mindezt munka után, nyugodtabb körülmények között egymással megosztani. Másrészt az is lehet, hogy eleve a cégkultúra határozza meg az effajta munkatársi kommunikációt, így például fel sem merül annak lehetősége, hogy munkaidőben „lelkizzen” bárki is egy másik kollégával. 

Munkahelyi konfliktus

Minden munkahelyen előfordulnak kisebb vagy nagyobb konfliktusok: da vajon ki hogyan viseli ezeket? Szembetűnő, hogy a férfiak nagyon kevés, mindössze 4 százaléka állítja, hogy nehezen viseli a konfliktusokat és azok megviselik őket. Ez a szám nem meglepő, ugyanis a férfiak a kellemetlenebb helyezeteket általában jobban, vagy inkább máshogy kezelik. Ezzel szemben a nők összesen 16 százaléka mondja, hogy nehezen jut túl a konfliktushelyzeteken és azok őket érzelmileg jobban megviselik, így inkább kerülik ezeket a szituációkat, mert számukra nehéz ennek a kezelhetősége. 

A figyelem megoszlása

Köztudott tény, hogy a nők egyszerre többmindenre tudnak koncentrálni párhuzamosan. A kutatás is azt támasztotta alá, hogy a nők 51 százaléka a munkahelyén párhuzamosan halad a feladatok elvégzésével, tehát egyszerre több feladat is fut egymás mellett. Bár a képesség meg van arra, hogy mindezt irányítani tudják, azonban kérdéses, hogy milyen hatékonysággal végezhetők el így bizonyos feladatok. A férfiak esetében ez összesen 36 százalékra jellemző. Ők másként intézik a dolgaikat: a férfiak többsége (54 százalék) mindig priorizálja az előtte lévő feladatokat, így pontosan látja, mire mennyi idő szükséges, azonban addig nem lép tovább, míg az adott feladatot el nem végezte, meg nem oldotta. A nők 42 százaléka dolgozok hasonló módszerekkel.


3 kívánság

A kérdőív készítői fontosnak tartották megvizsgálni azt is, hogy a nőknek és férfiaknak mi a legfontosabb három tényező munkahelyükkel kapcsolatban. A kitöltők számára mind a nők (18 százalék) és mind a férfiak (15 százalék) számára az első legfontosabb az elismerés és megbecsülés megléte. A listában a második tényező a jó fizetés (15-15 százalék). A bronzérmet a nők esetében (14 százalék) a családias légkör, a közvetlen és barátságos munkatársak kapták, a férfiak harmadik dobogósa a folyamatos kihívások és változatos munka (13 százalék) iránti igény, melyet szorosan követ a nők által 3. helyre sorolt családias légkör.

Mi a legfontosabb három tényező az Ön számára munkahelyével kapcsolatban?

A fenti kiértékelésből sok érdekességre fény derült a nők és a férfiak munkastílusát illetően. Helyenként megerősítésre kerültek azok a tények, melyek alapvetően a nők és a férfiak közti személyiségbeli különbségekből adódnak. Bár eltérések mindig is lesznek nők és férfiak között, mégis ennek köszönhetően teremthető egy egészséges egyensúly mind a munkahelyen, mind pedig a magánéletben. A két fél kiegészíti egymást, mindenki másban hatékony, mindenkinek mások az erősségei.

 

Forrás: HR Portal